2b. Megvalósítási szakasz – Képes beszámoló

Májusban egy felejthetetlen, öt napos erdélyi kiránduláson vettünk részt a 7. osztályos tanulókkal. Már hetekkel az indulás előtt izgatottan készültünk az útra. Az öt nap során lélegzetelállító tájakat jártunk be, számos történelmi és kulturális emlékhelyet fedeztünk fel, miközben rengeteg új ismerettel és felejthetetlen élménnyel gazdagodtunk. A közös kalandok, a sok nevetés és a felfedezés öröme még szorosabbá tette osztályközösségünket.

1. nap 2026.05.03.

Kirándulásunk első napja már a hajnali órákban elkezdődött: 4:55-kor találkoztunk az őcsényi iskola előtt. A korai időpont ellenére mindenki pontosan érkezett. A búcsúzás megható pillanatokat is tartogatott, hiszen néhány szülő – főleg az anyukák – aggódva engedte útjára gyermekét, akik közül többen most először töltöttek ennyi időt távol a családjuktól. Rövid pihenőket beiktatva értük el a magyar–román határt, ahol gyorsan és problémamentesen jutottunk át Erdélybe. A Király-hágónál több, éppen hazafelé tartó és odaérkező magyar csoporttal is találkoztunk. Jó volt hallgatni az élményeiket, amelyek még inkább felkeltették a várakozásunkat az előttünk álló napok iránt.

2. nap 2026.05.04. 

A második napot a Tordai-sóbányában kezdtük, ahová már nyitásra megérkeztünk. A bánya bejáratától közel 500 métert gyalogoltunk a föld mélyébe, majd hosszú lépcsősorokon ereszkedtünk tovább lefelé. Különleges élmény volt egyre mélyebbre jutni a föld alá, mígnem egy hatalmas, már kibányászott csarnokba érkeztünk. Itt játszótér, csónakázó tó és a sóbányászat történetét bemutató kiállítás is várta a látogatókat. A gyerekeket teljesen lenyűgözte ez a szokatlan világ: több száz méterrel a föld felszíne alatt játszhattak és fedezhették fel a bánya különleges hangulatát.

Ezután a Székely-Sóvidék központjába, Szovátára utaztunk, ahol kellemes sétát tettünk a híres Medve-tó partján. A gyönyörű természeti környezet és a tó különleges látványa mindenkit magával ragadott.

Délután Korondon meglátogattuk Józsa János fazekasmester műhelyét, ahol bepillantást nyerhettünk a fazekasság évszázados hagyományaiba. Érdeklődve figyeltük, hogyan készülnek a kézzel formázott kerámiák. Ezt követően Sóvágón a sómegmunkálás folyamatával és a népszerű sólámpák készítésének titkaival ismerkedtünk meg.

A tartalmas nap végén Borzonton foglaltuk el szállásunkat, ahol a sok élménnyel gazdagodva pihentük ki a nap fáradalmait.

3. nap 2026.05.04.

Ezután Szejkefürdőre utaztunk, ahol a „legnagyobb székely”, Orbán Balázs emlékhelyét kerestük fel. Már az odavezető séta is különleges élmény volt, hiszen egymás után haladtunk át a gyönyörűen faragott, díszes székely kapuk alatt. A sírnál koszorút helyeztünk el, és tisztelettel emlékeztünk meg a székelység kiemelkedő alakjáról.

Székelyudvarhelyen érdekes volt látni, hogyan készültek a fényképek a digitális korszak előtt. Csapatunk a legnagyobb többséggel magyarlakta városban egy diák felvonulás részesévé vált. A nap fénypontja a Madarasi-Hargita meghódítása volt. A hegy lábához traktorokkal jutottunk fel, ami önmagában is nagy élményt jelentett a gyerekek számára. Innen már gyalog folytattuk utunkat a „székelyek szent hegyére”. A meredek emelkedő próbára tette kitartásunkat, de senki sem adta fel. A csúcson elénk táruló lenyűgöző panoráma minden fáradságért kárpótolt bennünket. Különleges élmény volt, hogy május közepén még hófoltokkal is találkozhattunk – sok tanuló életében először látott havat ebben az évszakban. A csúcson koszorút helyeztünk el és elénekeltük a székely himnuszt, megemlékezve a székelység küzdelmes múltjáról.

A sok élménnyel és felejthetetlen pillanattal gazdagodva este ismét borzonti szállásunkra tértünk vissza, ahol jól esett a pihenés a tartalmas nap után.

4. nap 2026.05.04.

A negyedik napon Erdély két legismertebb természeti csodáját, a Gyilkos-tavat és a Békás-szorost kerestük fel. A tó különleges látványa, a vízből kiemelkedő elszáradt fatörzsek és a környező hegyek mindenkit lenyűgöztek. A tó mondáját is megismerhették a tanulók lelkes idegenvezetőnk tolmácsolásában. Innen a Békás-szoroshoz vezetett utunk, ahol kellemes sétát tettünk a meredek sziklafalak között. A fölénk magasodó sziklák, a zúgó hegyi patak és a szurdok vadregényes hangulata felejthetetlen élményt nyújtott. A természet erejét és szépségét testközelből tapasztalhattuk meg.

Ezután Gyergyóalfaluba látogattunk, ahol Balázs Jóska festőművész fogadott bennünket. Őszintén mesélt szülőföldjéről, az erdélyi magyarság mindennapjairól és a hazaszeretet jelentőségéről, a közelgő csíksomlyói búcsúról. Szavai mély benyomást tettek ránk, és segítettek jobban megérteni, mit jelent a szülőföldhöz való ragaszkodás. Madéfalván a madéfalvi veszedelem emlékművénél koszorút helyeztünk el. A megemlékezés során felidéztük a székelység történelmének egyik legtragikusabb eseményét, tisztelegve az áldozatok emléke előtt.

A napot Csíksomlyón zártuk. Megtekintettük a híres ferences kegytemplomot, amely a magyarság egyik legfontosabb zarándokhelye. A csodatévő Mária-szobrnál mindenki elmondhatta imáját, ami teljesülésre vár. A templom csendje és különleges légköre mindenkit megérintett. Elsétáltunk a közeli borvíz kúthoz, ahol a bátrak megkóstolhatták a különleges ízű gyógyvizet. Az esti órákban ismét borzonti szállásunkra érkeztünk, ahol a közösen átélt élményeket felidézve beszélgettünk, és készülődtünk kirándulásunk utolsó napjára.

5. nap 2026.05.04.

A kirándulás utolsó napján korán reggel indultunk, és hosszú buszút után megérkeztünk utolsó állomásunkra, Aradra. Itt megtekintettük az Aradi vértanúk emlékművét, és felelevenítettük az 1848–49-es szabadságharc eseményeit. Az emlékműnél elhelyeztünk egy koszorút is, ezzel tisztelegtünk a hősöknek.

A kirándulás ezen az utolsó napon véget ért, de mindannyian úgy éreztük, hogy színes élményekkel gazdagodva térhetünk haza. A tanulmányi kirándulás nemcsak a gyerekeknek, de nekünk, pedagógusoknak is nagy élményt nyújtott. Elégedettek lehetünk diákjainkkal is, akik szépen felkészültek az általuk választott témában, és a buszon, illetve az adott helyszínen elmondhatták a kiselőadásukat. Sok tudást és szép emléket vittek haza magukkal.

Mindezek tükrében szeretnénk köszönetet mondani a Határtalanul! pályázaton elnyert támogatásért, ami lehetővé tette tanulmányi kirándulásunk megvalósulását.

2a. Megvalósítási szakasz – Úti napló

1. nap

Az izgatottságtól nem tudtam jót aludni. Hajnali 4-kor ébredtem, hogy le ne késsem az indulást. Az iskola elé háromnegyed ötkor érkeztem, ahol az osztálytársaimmal együtt vártuk a buszt. Öt órakor megérkezett, és bepakoltuk a csomagjainkat. Elindultunk Erdély felé, hosszú 8 órás út várt ránk. Magyarországon végig autópályán haladtunk, a határon szerencsére semmit nem kellett várakozni. Dél körül értük el a Királyhágót, ahol jó volt megpihenni és rácsodálkozni a tájra. Két óra körül érkeztünk Kolozsvárra, ahol egy helyi idegenvezetővel találkoztunk, aki ízes tájszólással beszélt. Bejártuk Kolozsvár utcáit, megnéztünk egy jezsuita és egy református templomot és bementünk a főtéren álló Szent Mihály templomba. Összehasonlítottuk a három templom építészeti stílusát. A Farkas utcán keresztül eljutottunk Mátyás király szülőházáig, ahol osztálytársunk ismertette a tudnivalókat Mátyás királyról. A városlátogatás után Torockóra indultunk. A falu határában az 1128 méter magas Székelykő látványa fogadott minket. Itt az a mondás járja: „Ebben a faluban kétszer kel fel a nap.” Megérkezésünk után elfoglaltuk a szállásunkat egy kedves családnál, ahol bőséges vacsorát is kaptunk. A vacsora után sétát tettünk a faluban. Egy szűk sikátoron keresztül eljutottunk egy majd’ 400 éve álló házhoz. Miután visszatértünk a szállásra, egy kellemes fürdés után aludni tértünk.

Szombati Balázs 7. osztály  

2. nap

A Székelykő lábánál lévő szállásunkon elfogyasztottuk reggelinket és utána a tordai sóbányához indultunk, ahol rácsodálkoztam az óriási mélységre. Soha nem hallottam még ehhez fogható visszhangot, mint ami a barlangban képződik. Egy órát tölthettünk a jó levegőjű barlangban, ahol még játszóteret is kialakítottak a látogatók számára. A barlangi túra után Szovátára utaztunk, és az út mellett még egy medvebocsot is megpillantottunk. Telefonjaink folyamatosan jelezték a medveveszélyt. Sétát tettünk a Medve-tó partján, ami gyönyörű természeti környezet. Az árusoknál hűtőmágnest és ajándéktárgyakat vásárolhattunk. Ezután Korondra mentünk, ahol megismerkedtünk a korondi fazekas mesterséggel, majd a só megmunkálásával. Ezen a helyen lehetett só termékeket és székely népi kerámiákat vásárolni. A sóvágótól Borzontra indultunk z új szállásunkra, ami egy csodálatos panzió volt. A finom vacsora után a kosárpályán játszottunk. 10 órakor pedig takarodó volt.

Lőczi Attila 7. osztály

3. nap

Borzontról az Anna szállásról indultunk Farkaslakára, ahol megkoszorúztuk Tamási Áron sírját, majd Szejkefürdőre utaztunk a legnagyobb székely Orbán Balázs sírjához és koszorút helyeztünk el. A székelykapukon keresztül értük el a sírt, ami engem lenyűgözött. A borvíz forrásból megkóstoltuk a borvizet. Utunk ezután Székelyudvarhelyre vezetett, ahol a fotózással ismerkedtünk és a városban egy középiskolás diákfelvonulásba is belecsöppentünk. Csodás érzés volt, hogy itt mindenki magyarul beszélt és a táblákon is mindenütt magyar szó állt. A nap fénypontja, amikor traktorokkal feljutottunk a székelyek szent hegyének lábához, majd gyalogosan indultunk tovább a Madarasi Hargita meghódítására. Furcsa volt számomra májusban havat látni és hógolyózni. A sáros, köves úton nehéz volt feljutni a csúcsig, de a látvány kárpótolt mindenért. Rengeteg kopjafa, magyar zászló fogadott bennünket. Együtt énekeltünk, után mi is elhelyeztük koszorúnkat, megemlékezve a székelyek küzdelmes éveire. Sárosan, de nagyszerű élményekkel értünk le a hegyről és indultunk vissza Borzontra a szállásunkra, ahol finom spagetti vacsora fogadott bennünket. A vacsora után még volt erőnk kosarazni, ping-pongozni.

Balogh Nóra 7. osztály

4. nap

Gujás Réka 7. osztály

5. nap

Korán reggel felkeltünk, rendet raktunk a szálláson, majd bepakoltuk a bőröndjeinket a buszba. A finom reggeli után elindultunk haza. Az út hosszú volt, és egy kicsit unalmas is, ráadásul dugóba kerültünk, ahol több mint egy órát kellett várakoznunk. Amikor Aradra értünk, esett az eső, de ennek ellenére megkoszorúztuk az aradi vértanúk emlékművét. Olyan gyorsan elértük a magyar határt, hogy szinte észre sem vettük. Furcsa érzés volt, hogy este 8 órára már otthon voltunk. Nagyon tartalmas és élményekben gazdag hetet töltöttünk Erdélyben. Büszke vagyok arra, hogy iskolánkból a mi osztályunk vehetett részt elsőként a Határtalanul Program keretében ezen a csodálatos kiránduláson.

Kövecses Noel 7. osztály

4. Összetartozás napja

A Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából színes és tartalmas műsorral emlékeztünk meg az elcsatolt területeken élő magyarságról. A megemlékezés során magyar mondák és erdélyi népdalok is elhangzottak, felidézve közös kulturális örökségünket. Az ünnepi program részeként ppt vetítéssel rövid beszámolót tartottunk a Határtalanul! pályázat keretében megvalósult kirándulás élményeiről, amelyet egy fotókiállítás is kísért. Az iskola folyosóján kiállított fényképek segítségével a résztvevők és az érdeklődők is betekintést nyerhettek az utazás legemlékezetesebb pillanataiba..